Szinkron, de anno

Anno Budapest

Forrás: Fortepan 56567

A 2024. október 27-i Anno Budapest adásában Panxnotded Miklós műsorvezető vendégeivel, Juhász Anna szinkronrendezővel és Simonyi Balázs színésszel, valamint a telefonon bejelentkező hallgatókkal a magyar szinkron múltját, jelenét és jövőjét elemezte.

uhász Anna részletesen bemutatta, hogyan zajlott egy film szinkronizálása a Pannonia Filmstúdió fénykorában, kiemelve a színészválogatás, a szöveg kidolgozása és a felvételek elkészítésének folyamatát. A beszélgetésből kiderült, hogy a digitalizáció jelentősen felgyorsította a szinkronizálást, de a minőség rovására mehetett. „Amit egy hétig csináltunk, vagy másfél, egy Függetlenség napját, az ma két nap. Ha még szorosabbra veszem, akkor egy.” – Juhász Anna

A szinkronizálás mint művészet: A műsorban többször felmerült a kérdés, hogy a szinkronizálás tekinthető-e művészetnek. Simonyi Balázs kritikusan értékelte a mai szinkronok minőségét, kiemelve, hogy a gyorsaság és az olcsóság gyakran a minőség rovására megy.
„Én inkább temetni jövök és nem dicsérni a szinkront. Egyszerűen kényelemből szeretik az emberek a szinkront, mert nem akarnak olvasni feliratot, vagy nem akarják eredeti nyelven élvezni.” – Simonyi Balázs

A műsorban számos legendás magyar szinkronszínész, többek között Csákányi László, Kern András, Bujtor István, Újréti László, Szakácsi Sándor, Dörner György és Szabó Gyula nevét is felelevenítették, kiemelve, hogy egy-egy jól eltalált szinkronhang milyen mértékben járulhat hozzá egy film sikeréhez.

A műsorban elhangzott további érdekességek:
A Pannónia Filmstúdió büféje a színészek kedvelt találkozóhelye volt, ahol barátságok és szerelmek szövődtek. A szinkronizálási díjazás régen tekercsszám alapján történt, és jelentős mellékesettel járt a színészek számára. A magyar szinkronban számos vicces félrefordítás is született, amelyeket a műsorban felelevenítettek.