התחל במצב לא מקוון עם האפליקציה Player FM !
20 év után a helyzet változatlan: területi egyenlőtlenségek és kohéziós politika Magyarországon
Manage episode 420932457 series 2539355
Az uniós tagság 20. évfordulójára jelent meg Bíró-Nagy András és Medve-Bálint Gergő
szerkesztésében a „20 év az Európai Unióban - Magyarország uniós tagságának
közpolitikai mérlege” című kötet. Az Új Egyenlőség e heti podcastjában a könyv területi
egyenlőtlenségekről és uniós támogatásokról szóló fejezete kapcsán beszélgetett a
szerkesztőpáros.
Az Európai Unión belüli területi egyenlőtlenségeket két szempont szerint érdemes
elkülöníteni, hangsúlyozza Medve-Bálint Gergő, a HUN-REN Társadalomtudományi
Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. Egyfelől a tagállamok között létezik egy északi-
déli, illetve nyugati-keleti megosztottság, amiben az elmúlt 20 év során egy déli-keleti
konvergencia valósult meg: a keleti országok uniós átlaghoz való felzárkózása zajlott (persze,
országonként eltérő mértékben), míg a déli tagállamok gazdaságai általában véve stagnáló-
lemaradó helyzetbe kerültek. Ezen felül fontos látni azt is, hogy az országon belüli
egyenlőtlenségek szintén jelentősek az egyes régiók között. Magyarországon az elmúlt két
évtizedben jelentős változás nem történt a területi egyenlőtlenségek terén: továbbra is
ugyanazok a régiók (Nógrád, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg) számítanak a leghátrányosabb
helyzetben lévőnek, mint a csatlakozásunk évében, és lemaradásuk érdemben nem csökkent.
Mindez annak ellenére mondható el, hogy az uniós tagság óta átlagosan az éves GDP 3,5%-át
kitevő kohéziós forrás került a magyar gazdaságba.
Az, hogy a kohéziós politika nem volt képes előrelépést hozni a régiók közötti
egyenlőtlenségek terén, Medve-Bálint Gergő szerint két okra vezethető vissza. A szakértő
egyfelől a kormányzati politikát, a hazai prioritásokat és az intézményrendszert látja ennek
okaként. Különösen a 2014-ben kezdődött költségvetési ciklustól kezdve a legfőbb magyar
kormányzati cél a források minél gyorsabb lekötése és felhasználása volt, aminek alárendelték
a hasznosság és a stratégiai megközelítés szempontjait. A források területi elosztása sem volt
kiemelt szempont, azonban ez nagyrészt az uniós keretrendszerrel is összefügg, ami ezt
lehetővé tette. A kohéziós politikában az uniós prioritások között egyre inkább előtérbe került
a versenyképesség és a hatékony pénzfelhasználás szempontja a területi kohézió előmozdítása
helyett. Emellett uniós viszonylatban az ország összes régiója – Budapest kivételével– a
legmagasabb támogatási kategóriába tartozik, miután az egy főre jutó GDP nem éri el az
uniós átlag 75%-át. Ez olyan egyenlőtlen helyzetet teremt a forrásokért való pályázás során,
amelyben a fejletlenebb és a fejlettebb hazai régiók ugyanazokért a forrásokért
versenyezhetnek.
Az országon belüli forráselosztás problémáját viszont Medve-Bálint Gergő szerint csupán a
támogathatósági kritériumok átalakítása nem tudná megoldani, helyette átfogóbb
intézkedésekre volna szükség. A jelenlegi központosított rendszer helyett egy
decentralizáltabb forráselosztási rendszer jelenthetne megoldást, melynek a regionális szint
erősítésével kellene együtt járnia. Ahhoz viszont, hogy a regionális szint képes legyen a
nagyobb felelősséget és forráselosztási feladatokat ellátni, elengedhetetlen az intézményi
kapacitásépítés, amit viszont nem lehet az egyik napról a másikra megvalósítani. A
területfejlesztési politikában ilyen léptékű változást csak hosszú távú stratégiával lehetne
elérni.
261 פרקים
Manage episode 420932457 series 2539355
Az uniós tagság 20. évfordulójára jelent meg Bíró-Nagy András és Medve-Bálint Gergő
szerkesztésében a „20 év az Európai Unióban - Magyarország uniós tagságának
közpolitikai mérlege” című kötet. Az Új Egyenlőség e heti podcastjában a könyv területi
egyenlőtlenségekről és uniós támogatásokról szóló fejezete kapcsán beszélgetett a
szerkesztőpáros.
Az Európai Unión belüli területi egyenlőtlenségeket két szempont szerint érdemes
elkülöníteni, hangsúlyozza Medve-Bálint Gergő, a HUN-REN Társadalomtudományi
Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. Egyfelől a tagállamok között létezik egy északi-
déli, illetve nyugati-keleti megosztottság, amiben az elmúlt 20 év során egy déli-keleti
konvergencia valósult meg: a keleti országok uniós átlaghoz való felzárkózása zajlott (persze,
országonként eltérő mértékben), míg a déli tagállamok gazdaságai általában véve stagnáló-
lemaradó helyzetbe kerültek. Ezen felül fontos látni azt is, hogy az országon belüli
egyenlőtlenségek szintén jelentősek az egyes régiók között. Magyarországon az elmúlt két
évtizedben jelentős változás nem történt a területi egyenlőtlenségek terén: továbbra is
ugyanazok a régiók (Nógrád, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg) számítanak a leghátrányosabb
helyzetben lévőnek, mint a csatlakozásunk évében, és lemaradásuk érdemben nem csökkent.
Mindez annak ellenére mondható el, hogy az uniós tagság óta átlagosan az éves GDP 3,5%-át
kitevő kohéziós forrás került a magyar gazdaságba.
Az, hogy a kohéziós politika nem volt képes előrelépést hozni a régiók közötti
egyenlőtlenségek terén, Medve-Bálint Gergő szerint két okra vezethető vissza. A szakértő
egyfelől a kormányzati politikát, a hazai prioritásokat és az intézményrendszert látja ennek
okaként. Különösen a 2014-ben kezdődött költségvetési ciklustól kezdve a legfőbb magyar
kormányzati cél a források minél gyorsabb lekötése és felhasználása volt, aminek alárendelték
a hasznosság és a stratégiai megközelítés szempontjait. A források területi elosztása sem volt
kiemelt szempont, azonban ez nagyrészt az uniós keretrendszerrel is összefügg, ami ezt
lehetővé tette. A kohéziós politikában az uniós prioritások között egyre inkább előtérbe került
a versenyképesség és a hatékony pénzfelhasználás szempontja a területi kohézió előmozdítása
helyett. Emellett uniós viszonylatban az ország összes régiója – Budapest kivételével– a
legmagasabb támogatási kategóriába tartozik, miután az egy főre jutó GDP nem éri el az
uniós átlag 75%-át. Ez olyan egyenlőtlen helyzetet teremt a forrásokért való pályázás során,
amelyben a fejletlenebb és a fejlettebb hazai régiók ugyanazokért a forrásokért
versenyezhetnek.
Az országon belüli forráselosztás problémáját viszont Medve-Bálint Gergő szerint csupán a
támogathatósági kritériumok átalakítása nem tudná megoldani, helyette átfogóbb
intézkedésekre volna szükség. A jelenlegi központosított rendszer helyett egy
decentralizáltabb forráselosztási rendszer jelenthetne megoldást, melynek a regionális szint
erősítésével kellene együtt járnia. Ahhoz viszont, hogy a regionális szint képes legyen a
nagyobb felelősséget és forráselosztási feladatokat ellátni, elengedhetetlen az intézményi
kapacitásépítés, amit viszont nem lehet az egyik napról a másikra megvalósítani. A
területfejlesztési politikában ilyen léptékű változást csak hosszú távú stratégiával lehetne
elérni.
261 פרקים
כל הפרקים
×ברוכים הבאים אל Player FM!
Player FM סורק את האינטרנט עבור פודקאסטים באיכות גבוהה בשבילכם כדי שתהנו מהם כרגע. זה יישום הפודקאסט הטוב ביותר והוא עובד על אנדרואיד, iPhone ואינטרנט. הירשמו לסנכרון מנויים במכשירים שונים.