Mindent az inflációról – beszélgetés Dr. Belyó Pállal, a KSH volt elnökével

Új Egyenlőség

Az inflációs adat „normál” években gazdasági újságírók számára érdekes kérdés, most a politikai rovat témája. A kormány háborús inflációról beszél, az ellenzék orbáni inflációról. Beszélgetésünkben az alapoktól kezdjük, és eljutunk az ársapkáig és az önbeteljesítő jóslatokig. Vendégünk Dr. Belyó Pál közgazdász, statisztikus, a KSH volt elnöke. A beszélgetés egyfajta elméleti alapozó is, hiszen bár sokan és sokszor beszélnek az inflációról, mégis érdemes tisztázni az alapokat. A fogyasztói árak változása a saját fogyasztásra szánt termékek árának változását mutatja. Ezt úgynevezett reprezentánsok segítségével mérik, amelyek 140 árucsoportot ölelnek fel, és 80 ezer árat tartalmazó adatbázis segítségével számolhatók ki. Amikor azt mondjuk, hogy például májusban az inflációs adat 21,5%, 21,9% és –0,4% volt, akkor mindegyik esetben igazat is mondunk és csúsztatunk is. Ugyanis az inflációt vizsgálhatjuk az előző év azonos hónapjához képest, az előző hónaphoz képest vagy az előző decemberhez képest. Bonyolítja a helyzetet, hogy az összehasonlíthatóság érdekében az EUROSTAT adatai (harmonizált fogyasztói árindex) egy kicsit más adatokkal készülnek, és más eredményre is jutnak. Májusban például 0,4% százalékponttal magasabb az EUROSTAT adata Magyarország esetében, mint a nemzeti inflációs adat. Ettől még egyik sem rossz vagy jó, csak más módszertan van mögöttük. Sokkal izgalmasabb a kérdés, ha az azonos számítási metódus alapján számított árváltozásokat a tagállamok között összevetjük. Májusban egyedül Magyarország volt 20% felett, a többi tagállam esetében már a 13%-ot sem érte el ez a mutató. Az EU átlaga 7,1%, a Magyarországon kívüli, Ukrajnával határos országok átlaga pedig 11,4% volt. Ez azt jelenti, hogy ha van is háborús infláció, akkor az az EU-átlag körüli és a háborús zónához közel lévő országok közötti különbség lehet. Ehhez képest most Magyarországon van egy 10 százalékpontos plusz. A beszélgetés során kerestük arra a választ, hogy ez miért alakulhatott így, és legfőképpen hogyan lehet ebből egyszámjegyű infláció év végére. Érdemes ennek kapcsán figyelembe venni az önbeteljesítő jóslatok fontosságát. Erre Belyó Pál is felhívta a figyelmet. Azzal, hogy a kormány ezt várja, jósolja, igazodási pontot mutat a piaci szereplők számára. Nem azért, mert retorzióktól tartanak, hanem mert úgy gondolkodnak az árazási politikájukban, hogy mindenki hasonlóan fog cselekedni. Azaz aki kilép ebből az elvárási keretből, lehet, hogy árazási politika szempontjából versenyhátrányba kerül.